Mire való ma a művész? Folyton előrelépő, majd visszalépő figyelmének köszönhetően, kerülve a műformákban és a médiumokban rejlő csapdákat tárgyba, térbe és filmbe, képbe transzformál tartalmat, gondoskodván afelől, hogy a tartalom a transzformáció folytán a lehető legkevésbé romoljon. Felelőssége itt ebben a transzformációban a legkönnyebben tetten érhető, s nem az ideológiai korrupció melegágyaként tekintendő a tartalom vonatkozásában. A tartalom jelen esetben egy földrajzilag meghatározott közösség a miskolci belváros Avas dombjának még föl nem parcellázott – egykori vigalmi negyedként szolgáló – szőlőhegyén.
Az identitásszerelmes kortárs diskurzusba hiánytalanul illeszkedő, lokalitásából kiemelt témára a gyarmatosítatlan egzotikum után sóvárgó képzőművészet ugyan ráveti magát, de egyben saját farkába harap: a mikroközösség a Csáki és Horváth által történő bemutatása nemcsak szociológiai igazmondást szolgáltat, hanem a közösségen belül szervesen jelenlévő művészeti igényességet is – ennek részeként – külön kiemel. Azaz a szőlőhegy, avagy a pincesor „bennszülött képzőművészetét” is, folklórját, posztfolklórját, mintegy ready-made-eket válogatja össze egy – nem mellesleg filmszemlés dokumentumfilm-kategória győztes – dokumentumfilm forgatása során ugyanarról a témáról Leica formátumra készített képek közepes méretű nagyításaiból álló fotóesszébe. Mindazonáltal ne gondoljuk, hogy csak a pince borospoharas, kancsós, szőlőfürtös ablakrácsa, egy lezárt telek kapuja helyére tett OSB-lapra készült köztéri gyerekrajz, friss vakolatba karcolt virágornamens, vagy a pincefalba államszocializmuskori babonaként nyomkodott tíz- és húszfilléresek „installációja”, mint mai modern képzőművészeti fogalmaink szerint kontextusváltással vagy anélkül képzőművészetként kinyilvánítható helyi jelenségek bélyeggyűjteménye az esszé, mindössze az arányuk feltűnően hangsúlyos. A közösséget elsősorban tárgyi kultúráján keresztül mutatja be, ami azért is figyelemreméltó, hiszen egy acélvárosi szőlőhegyen a kultúrájától definíciója szerint megfosztott ipari proletariátus visszakanyarodik a (mezőgazdasági) műveléshez (cultus), furcsa helyretételt előidézve ezzel.
Hozzászólások az íráshoz (eddig 5 hozzászólás érkezett)