FOTO
POST

Barta Eszternek:

A hozzászólás középső részében felsejlik egy (másik) értelmezés kerete és a lehetséges végeredménye. Ez akár részletesebben is érdekes lenne többek számára…, drukkolunk, hogy megszülessen egy komplettebb elemzés is ebből a nézőpontból. (De már ennél a felvetésnél is érdemes lenne a "diszpozitív" fogalmát kicsit megmagyarázni, mert nem egy széles körben használatos fogalomról van szó, és nem mindegy, hogy jogi dokumentumokban vagy esetleg M. Foucault munkásságában kutakodunk utána).

A "saját kép" keresése ügyet kicsit megvédeném. Egyrészt az elemzés kicsit enyhébben fogalmaz, mit ez Eszter utalásából sejthető: "Trembeczki Péter magatartása lényegében megfeleltethető egy a XX. században rögzült általános fotózási attitűdnek." - szerepel az elemzésben.
Tehát, nem egyértelműen, hanem elsősorban a XX. századhoz kötjük ezt az attitűdöt. Nézzük, hogy miért?

A XIX. századi fotó - kicsit leegyszerűsítve a dolgokat - két "csapdát" is közelről kerülgetett, és ennek ténye nagyon meghatározó volt. Az egyik "csapda" az egyértelmű valóságra vonatkoztatás, a dokumentumértékű hitelesség kérdése (elfogadása). A másik a "festőiség", vagyis, hogy a festészet útját akarta járni, folytatni.
Ezek tarthatatlansága a XX. században tisztázódott, ekkor erősödtek fel, kaptak elismerést azok a fotográfiai törekvések, amelyek a fotó saját eszköztárát használták kifejezésre, és ekkor foszlott szét az illúzió, hogy a fotografikus kép az egyenlő lenne (lehetne) a valósággal.

Ezért beszélünk pl. dokumentarista (nem dokumentum értendő itt) fotósok esetén is arról, hogy a képek legalább annyira róluk szólnak, mint a témájukról, azaz a "saját képeket" keresik a primér valóságban.
Természetesen ez az attitűd jelen volt régebben is, de talán nem tévedés, hogy a XX. században forrta ki magát, vált jellemzővé. (Megjegyzem, hogy ez a dolog azoknál a műfajoknál igazán érdekes, amelyeknél erősen felmerőlhet a valóságra vonatkoztatás, mint befogadói magatartás. Tehát pl. egy absztrakt fotó vagy egy festmény esetén kevésbé érdekes.)

Másrészt, T.P. esetében a feltételezett analógia része az is, hogy ő ezt egy virtuális valóságban teszi. (De az is a meggyőződésünk, hogy nem a vloggerek céljait kisérelte meg felfedni, illusztrálni.)

Krajnik István

Igen. Kosz.
Ujra és ujra elolvastam a Szerzök irasat. Sokrétü.
mindenesetre,
A « sajat-kép », egy-több "igazi portré keresés" specifikusan 20. szazadi fotografikus törekvés lenne ? Ez azt jelentené hogy Nadar, Carjat, J.M. Cameron, stb. portréi szigoruan a mechanikus reprodukcio keretein belül maradnanak ? Mentesek lennének minden személyes interpretaciotol vagy/és a tudatosan akart és vallalt hütlenségtöl az abrazoltat illetöen ?
Ebben joggal kételkedhetnénk, söt.
Azontul hogy ez talan masodlagos is, nem hiszem hogy idöben szitualni kellenne, (vagy lehetne) T.P. eljarasat, azaz behelyezni a fototörténet valamilyen intervallumaba (20.szazad) (azontul hogy a fotografus aktusa 21. szazadi.)
A « primér valosagra » adott valaszt értem, ennek ellenére azt hiszem hogy fotografia szempontjait figyelembe véve ez az okfejtés talan egy kissé hattérbe szorul.

Mindenekelött T.P. munkaja két elég pontosan leirhato diszpozitiv
azaz a video-computer-youtube-computer és a fotografia talalkozasa
(vagy érintkezése, jonction). Mindezt természetesen megelözi egyének/csoportok ön-szinreviteli praktikuma, az a vágy/döntés hogy megjelenjenek/megjelenitsék magukat,
(altaluk meghatarozott ideig, -rendben, -céllal,) egy (elvileg) mindenki altal lathato diszpozitiv fragmentum segitségével (youtube).
(Végülis mi ez ? Egy ujfajta imagerie populaire, popular imagery ?
Szazadunk népmüvészete ? Most nem ez a kérdés.)
T.P. a mozgoképek közül kivalaszt egyet és azt egy masik diszpozitiv, a fotografia altal rögziti .
Valojaban ennek az elsö diszpozitivnak a portréjat (video-computer-youtube-computer) kisérli meg megalkotni, de legalabbis felvazolni.
Közben felhivtam a Zoltant, azt mondja hogy nem irok hülyeséget.

A tény, hogy kiragad egy-egy képet egy megszakithato videobol erösen emlékeztet Francis Wey soraira amelyek 1851 majus 4-én jelentek meg a La Lumière oldalain, 50-51 oldal) a « Théorie du portrait « cimü irasaban
" A héliographe is mint a festö kettös probléma elött all : a bájt és a hasonlatossagot elegyiteni a realitassal. Tehat interpretalni, azaz kiemelni és hangsulyozni valamit a valosag különféle aspektusai közül. " (héliographe=fotografus)
Nem latom hogy T.P. mast csinalt volna. Portré-sora egyfajta physiologia, amely végtelenségig ismételhetö.
(De ezt remélem nem csinalja majd. Bar most nyar van . . .)
Ezt persze folytathatnank (mais pas maintenant, parce qu’on va chez Jeanette avec Cang).
T.P. megtalalta és meg is örökitette azokat akik mar régen elhagyták McLuhan globalis falujat. Lathatoan valamifele szinhazba menekültek ahol immar milliardok ülnek. Néha magukra iranyitjak a kamerat és feltünnek azokon a képernyökön amit mindenki egyszerre néz (egyben persze, mint egy tükröt, sajat maguk is ). A szomszéd akar ezer kilométerre is lehet. Ö is ugyanugy eszik-iszik, jar, öltözködik, szeretkezik-élvez, hazudik, nézi a tv-t, stb.

A « Belül nincs semmi » tökéletesen helyénvalo cim.
Mint mondjak a szerzök ez nem T.P. re vonatkozik. Helyes.
(Talan az ürt vagy az ürességet hasznaltam volna, mais bon . .)
De ez az iras érdekes, felvillanyzo !
A végsö kérdést felteszik ugyan, de nem feszegetik a szerzök (hala isten).
Azt kérdezik, mi is a müvészet ? de legalabbis : mi is a fotografia ?

Nyoszoli Akosnak

« hogy nem szólhatna e esetleg másról (többröl) is? »
Masrol persze szolhatna. . . .
De bébi, a fotoban ez a szo hogy "többröl" kétlem hogy létezik.

Barta Eszternek:

Természetesen T.P. attitűdjét 21. századinak is fel lehet fogni. Mi abból a nézőpontból szemléltük a képeket - talán nem véletlenül -, hogy a fotós a "saját képét" , egy-több igazi portrét keres, és ez a 20. századba mutat. (Megjegyzem meg is találja a kívánt portrékat, hiszen belül a képek formálisan igazán jó portréfotók, és csak az értelmezhetőségük kérdéses. Az elemzésben említett keretek, kontextusok hatása a portréfotóra - erről írtunk.)

Minden kép lehet egyenértékű - nagyvonalúan szólva -, de ettől még a hegyvonulat a szemem előtt elsődleges (primér) valóság, ha TV-képet nézek róla, akkor azt nevezhetem másodlagos valóságnak, és ha egy barátom meséli, hogy látott a tévében valami érdekes hegyet, akkor ezt a mesét nevezhetem harmadlagos valóságnak. Ettől még lehet, hogy a három közül a mese a legizgalmasabb. Itt az "áttételesség"-re történik utalás.

A "tartalom" szó a táblázatban tényleg szerencsétlen kifejezés, jobb lenne a "téma" vagy "terep".

Azzal azért vitatkoznék, hogy a fotók általában olyan sokszínűen értrlmezhetők, mint a Rohrschach-tesztek, de ez feltehetőleg hosszú vita lenne….

Nyoszoli Ákosnak:

Szerintem nem lehetne itt bármelyik videó bármelyik kockája. Bár a "portréfotók" (szerintünk) értelmezhetetlenek, azért (szerintünk) van szerepük. Fontos pl. az, hogy önmagukban korrekt, "jó kinézetű" portrék legyenek, ahol pl. a kocka másodlagos vizuális elemei nem teszik tönkre a "jófotóságot", hogy csak a legegyszerűbb kifogást említsem.

Egy kép - több kép. Nem mond mást az egyik, mint a másik, de a dologhoz azért kell ezeknek a fotóknak egy tömege, amik egymást erősítik, egyértelműsítik az "üzenetet".

Vadászat - nem vadászat. Nem kulcskérdés, de nekünk ezzel együtt állt össze, mi látjuk benne ezt az attitűdöt.

Persze szólhatna másról is, sőt szól is. Szabó Dezső képeinek felvetését helyénvalónak érzem, lehetne egy (másik) elemzés kiindulópontja a médiakép, az, hogy mit mond ez a fotósorozat ebből a nézőpontból.

Krajnik István

Szerintem itt éppenhogy nincs vadászat, mint ahogy nincs döntő pillanat sem, (ahogy később ti is írtátok) ilyen értelemben bármelyik youtube-video bármelyik képkockája a sorozat része lehetne. Ebből viszont adódik a kérdés, hogy egyrészt miben mond többet a sorozat, mint akármelyik belőle kiragadott szóló-kép, másrészt, hogy nem szólhatna e esetleg másról (többről) is?
(Szabó Dezső képei?)

köszi, igen, ez sajnos nálam a "nem kapható" kategória... (az egy-két visszamardt példány $500-ért vihető el.)

mp

Lee Friedlander, The little screens, ed. The Fraenkel Gallery, San Francisco, 2001.
Text Walker Evans.

I was in my bed sleepin'.
Oh-boy, what a dream.
I was dreamin' 'bout my TV Mama.
The one with the big wide screen.

Szeretnék gratulálni a szerzőknek! Tényleg nagyon hiányzik a magyar fotó-recepcióból ez a tárgyilagos, érvekkel operáló, már-már tudományos hang. Remélem, lesz még kedvetek mást is elemezni!

BE-hez: hol és mikor jelent meg a The Little Screens? Nem találom...

mp

Végre nem fotografusok irnak a fotorol !
Boncolni, szondazni, szetdarabolni a valosagot, multba forditani a jelent,
ez talan a foto. Ez is.
Azaz T.P. attitudje (inkabb fotografikus aktusa) csakis 21.szazadi lehet.
Csakis a 21.szazadot fotografalhatja.
Kétlem hogy a computeren lathato kép nem lenne egyenértékü –legalabbis a fotografia szemszögéböl- egy hegyvonulattal vagy egy almaval, azaz nem lenne "primér"(?) valosag mint ahogy ezt a tablazat sejteti. A fotografikus aktus megkiséreli rögziteni a "meglevöt". A computer-képek esetében is ezt a "létezöt" vagy "meglevöt" fogja kérdöre T.P. Ez ugyan lehet sokrétü, sokértelmü, félrevezetö, meglepö, interpretalt, igaz, hazug stb. mindenesetre "van". Ezek a képek elsösorban annak vagy azoknak a strukturaknak, csatornaknak vagy lancrendszernek a természetére, mibenlétére utalnak amelyeken és ahogyan a kép, ebben az esetben egy tetszésszerint megszakithato, fotografalhato (!) amatör video a fotografus T.P., lencséje elé kerül. Legyenek azok portrék (vagy nem).
Ellentétben a szerzök tablazataval, fotografianak vagy fotografiaknak nem hiszem hogy "tartalmuk" lenne. Ertelmezhetöek. Olyanannyira sokszerüen magyarazhatok mint egy Rohrschach-teszt foltjai. (Mas példa is eszembe juthatott volna mais je suis pété, complétement.)
(Ha mar itt tartunk, az "értelmezéssel" a Fotopost egyenlöre ados. . ).
Közben hallgatom a Deutsch ot, szuper !
Nem kisebbitve T.P. érdemeit, söt ! ! , de 70-es évek elején egy belga fotografus, Harry Gruyaert, érdekes könyvet készitett TV Shots cimmel.
(je l’ai !). A szöveg mai aktualitasahoz nem fér kétség.
Igaz hogy a fotografus törekvése lényegében eltérö de Friedlander-nek is van egy ciklusa "The Little Screens" cimmel. Nemrégen ujra kiadtak (Cang l’a !). "The pictures on these pages are in effect deft witty spanking little poems of hate" - igy kezdi Walker Evans az elöszot, 1963-ban. .