FOTO
POST

Hihi, RCSEGY progresszív változata: Uhrin Benedek.

Uhrin Benedek nem én vagyok.

Martin-Elvira (von MÁV) Heidegger

U.i. Ez egyébként Péternek szóló válaszom is: Uhrin Benedek szerintem k. jó művészet, a Rebeka remekmű, annak ellenére, hogy nem eredeti, sőt, bár művészetként való újrakontextualizálása és bekebelezése lehet, hogy "eredeti" gesztus (nem), így, önmagamnak mondok ellent, ami üdvös az úr színe előtt. Viszont fenntartom annak lehetőségét, hogy nem eredeti, innovatív, érdekes, erős mű is lehet jó mű, sőt remekmű. Vagy nem.

Hermánia Ura Figurának!

Az elgété Bartával szerintem abszolút progresszív volt akkoriban a többiekhez képest, Barta után meg megint progresszív korábbi önmagához képest. Viszont a progresszív rock defniciója nem minden pontban illik rájuk. Sem Bartával sem nélküle. Definiálni én sem tudom, demonstrálni talán. Bakeliten.

takács bálint - zsebtévé - produce of hungary

a rcsegy progressziv változata a heidegger?

Először azt szeretném mondani, hogy az ember semmi másról nem tud hitelesebben beszélni, mint arról, ami éppen érdekli őt.
Jó kérdésekkel lehet ezt írányítani, erőszakkal nem nagyon.

Nekem a Sontagos kérdésekkel kapcsolatban van véleményem, elmondom:

"Lehet, hogy nem is a könnyű, digitális képkészítés csábított sokakat a fotográfia területére, hanem a Sontag által említettek?"

Szerintem Sontag is hasonlót mond, mint ami a digitális képkészítés egyszerűségével jár együtt: egy kép elkészítéséhez szükséges tudás és tapasztalat rövidebb idő alatt megszerezhető, ezért sokan vagyunk, mert alkotni jó.
Én örülök neki, szerintem a fotó a legdemokratikusabb művészeti ág, a legérzékenyebben reagál a köz rezdüléseire, és minél többen rezdülünk, és figyeljük egymás rezdüléseit, annál izgalmasabb lehet a kép.

"Az esztétikaellenesség valóban hitelessé tesz sok kortárs fényképet?"

Attól függ, mire gondolunk sok kortárs fénykép alatt. Mert ha a szenvedés képeire gondolunk (én konkrétan drámai sajtófotókra gondolok most), akkor részemről igen a válasz, engem taszít mások szenvedését esztétikai szempontból vizsgálni, úgy érzem ilyenkor emberiség ellen bűntettet követek el. Egy eszétikus kép más érzékeket mozgósít az emberben, mint egy nyers, komponálatlan.
Ha esztétikus képen nézem mások gondjait, akkor ez az én kívülállásomat erősíti, ha nyers képen nézem, akkor valódibbnak találhatom, akkor felszólítva érezhetem magam valamilyen beavatkozásra.

"Mi történik, ha ez a paradigma is (mint eddig mind) hirtelen megváltozik? Lehet, hogy az esztétikus, sőt a Szilágyi Sándor által sokszor jövendölt kézműves fotó lesz a következő divat?"

Szerintem azért is jó, hogy a fotó ilyen demokratikus, mert egyszerre sokféle lehet, több divat is futhat párhuzamosan.
Nemrég láttam egy kiállítást Beate Gütschowtól, ő erősen esztétikus volt, zavarbaejtően esztétikus. http://www.mocp.org/exhibitions/2007/10/beate_guetschow.php
És kézműves is, csak nem úgy, ahogy gondolom Szilágyi Sándor gondolhatott erre.

" Vagy ebben is "vége a történelemnek", csak történések sorozata marad majd?"

Szerintem igen, de nem látok ebben problémát. Legfeljebb azt, hogy nem elég egy irányba figyelni, mert mindenhonnan, bárhonnan érkezhetnek jó/érdekes/érdemes megoldások.

Márti: igen, értem, amit mondasz. A cikkben valóban nem értéksemlegesen használom a progresszív jelzőt.

Most, hogy ennyit beszéltünk róla megnéztem, és össz-vissz kétszer fordul elő a szó a cikkben, ráadásul mindkét esetben a fesztiválra vonatkozóan, nem egy-egy műre/kiállításra értve. A progresszív fotó szóösszetélt Eszter hozta be, nem a cikkből származik. Tehát picit mondvacsinált a vitának ezen része.

Egyébként éjszaka megálmodtam, hogy hogyan tudnám pontosabbra cserélni ezt a két előfordulást, ha kellene (de nem kell):

>> idénre összeállítottak egy mindenki által elfogadható, világsztárokat is felvonultató, ám *ütősnek* nehezen nevezhető kiállítási kínálatot. <<

>> A tény azonban, hogy a százezres látogatottságú, jóval *frissebb* és nyitottabb 2008-as Lyon Fotófesztiválon sem vettünk részt, elszomorító annak fényében, hogy a kiemelt vendég éppen Kelet-Európa volt. <<

Péter

Igazad van, hogy valamilyen formában újnak kell lennie egy jó képnek, vagy új élményt várunk tőle, vagy régi élményt új módon.

Igazad van abban is, hogy a kísérlet nem a legmegfelelőbb, mert én is érzem, hogy a progresszivitásnak van egy olyan jelentése is, hogy előremutató, azaz amire ezt mondjuk, azt követendő mintaként emeljük a többi kép főlé, és egy kísérletező kép még nem feltétlenül ilyen.

Az Arbusos kérdésédre az a válaszom, hogy szerintem továbbra sem a jó vagy a rossz fotóval azonos az, ha valamire azt mondjuk, hogy progresszív, vagy nem progr...
Szerintem lehet egyszerre jó fotós Arbus, és nem progresszív.
Eszembe jutott még Witkin is http://www.edelmangallery.com/witkin37.htm akit szintén nem neveznék progresszívnek, bár minden, eddig itt kitalált feltételt teljesít, még kísérletezőnek is mondanám, mintának viszont nem szeretném állítani.

Igen, igazad van, ez a progresszív fotó dolog nálam ilyen puha talaj.

Barta Zsolt: Elnézést a téves tippért, és jó, hogy leírtad a kiegészítéseidet!

Barta Eszter: Elfogadom, hogy a "progresszív" jelző nem a legszerencsésebb. Nekem nem fontos a szó, és nem is ragaszkodom hozzá, szívesen cserélem jobbra. De kicsit félek, hogy ha erősen fókuszálsz erre a pontra, akkor a lényeget szem elől téveszted.

Csitykó Gyemília: Amit írsz az avantgard kimúlásáról, azt részben értem, de nem egészen osztom: az a lehetőség, hogy a jó mű nem nyújt újat valamilyen formában (akár csak a kontextusát tekintve - lásd a piszoárt), számomra nehezen elképzelhető az avantgard után. Én épp az ilyen, a lényeget tekintve ismétlő műre/kiállításra/fesztiválra írtam, hogy "nem progresszív". Nem progr. abban az értelemben, hogy nem visz előre, nem hoz újat ahhoz képest, ami korábban ismert volt. Arra egy percig sem gondoltam, hogy bármilyen recepttel megszabható lenne az ehhez vezető út. Ezt írod, kedves Gyemília:

>> és inkább szerintem ez van/lehet: nincs olyan, hogy A kívánalom, pláne az a képlet, hogy A jó mű=avantgard/progresszív/innovatív/eredeti. Nincs A vagy Egyetlen recept. <<

Kérlek vílágítsd meg nekem, hogy hogyan tud egy nem eredeti mű jó lenni. Én valahogy úgy képzelem, hogy egy "jó nem-eredeti" mű tágítani képes az "eredeti mű" fogalmát, és épp így válik eredetivé. Gondolhatunk például az Erdély-Jovánovics-Major-féle Kabátra 1973-ból, ami épp azzal eredeti, hogy nem eredeti:

http://www.artpool.hu/Erdely/avantgardizmus.html

Borsay Márti: egy kicsit puha talajon áll az érvelésed, amikor a "kísérletezést" teszed meg szükséges feltételnek. Vagyis lényegében ugyanazt mondom ezzel kapcsolatban, mint Gyemília (fentebb idézett mondata). A kísérletezést nem lehet előírni. Diane Arbus műveit elismeri a kánon, erről nincs vita. De hogy kísérletező fotográfus lett volna, az kérdéses. Szerintem nem volt az, nekem inkább tűnik homogén, masszív tömbnek az életműve.

Bocs, ha rosszul fogalmaztam, nem gondolom, hogy ez az eszmecsere zsenge. Csak megpróbáltam belehelyezkedni egy másik, ezt a diskurzot talán némileg unalmasnak/fölöslegesnek/megkésettnek tartó véleménybe [de lehet, hogy ebben a véleménytulajdonításomban is tévedek].
Szerintem, és ez mindenkinek szól, feleim, kik olvastok, bárki elővehet bármi, általa szarnak tartott írást és szétzúzhatja némi érvekkel eme virtuális hasábokon! Ez erre van. Szóva, ha "siralmas": nyugodtan meg lehet mondani.
És abban meg nem értünk egyet, hogy könyvet kukába. Ha így lenne, nem létezne kritika, ha nem létezne, mind meglágyult aggyal és nyálcsorgatva halnánk meg a stupiditástól. Igenis: nyíltan, érvekkel darabokra zúzni azt, ami szr. Máskülönben prímán továbbél és másokat is meghülyít. És különben is: a véleménykülönbség csodálatos.

RECSGY

Nem talalom ugy hogy ez egy zsenge szakmai diszkurzus.
Söt.
Barta Zsolt irasa arra sarkall hogy, leirjam hogy mit gondolok valoban az agyam mélyén erröl az egészröl.
Teljesen egyszerüen vizssergorp foto nincs. Ez egy tökéletesen üres fogalom.
Ezért tettem fel a kérdést a Matraynak hogy mit jelent az hogy "progressziv" a fotografia kontextusaban.
A fotografia és ez a melléknév nem irodhat le együtt. De legalabbis csak nagy-nagy körültekintéssel, magyarazva, hasonloan ahhoz ahogy Borsay ir.
De valojaban ez a tarsitas "pr. + fotografia" egyfajta haszon talan sag.
Nincs haszna. Nem jelent semmit. Frazeologia amely "a" fotografia ismeretében jelentéstelen. Ez egy müvészeti-kerékkötö tarsitas.
vide de sens, no way, meaningless, dépourvue d'essence . .

De, de, azt a könyvet a kukaba kellett dobni, bébi.

Es lehet hogy ez egész "eszmecsere" majd folytatodik. Talan masrol, masképp. Ez lesz a jo.
Kezdjem? Vegyük csak elö azt az irast amit az "elrontott" fotok kiallitasarol irt valaki a nyaron . . Siralmas volt. Oriasi alkalom lett volna mintegy "vizjelként" megkisérletet tenni arra hogy lassuk hogy mi az hogy "jo". De ehhez birtokolni kell egyfajta nyelvet.
lehet hogy tényleg grafoman vagyok

Kedves Zsolt!

Lehet, hogy félrement a leveled, de nem én kezdtem és nem is érdekel különösebben ez a "vita", legutóbb csak pár említést szedtem össze érdekességképp. Amúgy meg abszolút nyitottan állok mindenféle folyamat és képalakítás elé. Viszont szerintem semmilyen szakmai beszélgetés nem árt. Még mindig jobb, mint az a mód/helyzet, amiben nagyjából szakmailag élünk, amikor semmilyen visszacsatolás nincsen semmire. Mert a semmiből nem lesz semmi sem. Márpedig ez szakmai duma, hisz egy cikk fogalomhasználatát kérdőjelezi meg. Nem tudom, a megkésettség és korszerűtlenség emlegetése hogyan keveredett ide, mert amúgy ja, persze, ez van. Ez ellen tenni pedig szakmai dumával, írással, fotózással lehet. Szerintem egy cikk fogalomhasználatának megkérdőjelezése nem megkésettség, hanem épp ennek leküzdenivágyása problémák/probléma explikálásával. Mert ja, mi a túró az, hogy progresszív fotó? Innen indulva, hogyan is van ez ama könyvben, könyvvel, amely könyv sok tekintetben és bizonyos szakmai körökben etalon, fontos mű stb., és amely mű fogalomhasználata azért itt-ott felbukkan? Miért is? Ki van ez elemezve? Barta Eszternek mondom: nem kukába kellett vón ama könyvet pölö, hanem jól darabokra szedni, nyilvánosan, írásban, érvekkel. Szóval szerintem a megkésettségre hivatkozva ne akarjunk berekeszteni egy mégoly zsengécskének tűnő szakmai diskurzust. Ez van, hadd szóljon! És a magam részéről csak azt tudom mondani, hogy ami vélemény van, azt ki kell mondani, nem belül füstölögni, mert hátha ettől/ebből lesz valami épületes szakmai "folyomány".

RCSEGY 

Kedves Emília,
szólíts csak Zsoltnak!

Tényleg ennyire fontos most ez az elnevezési vita? A "nagy nemzetközi kánon" szerint hol van ez leírva, hogy progresszív fotó? A "történelem végén"az élet minden területén (gazdaság, technológia, művészet, stb), a progresszivitásba vetett hit bukása után van értelme beszélni róla? A Michel Frizot Neue Geschichte der Fotografie (1998 Könemann) nem említ ilyet, Charlotte Cotton The Photograph as Contemporary Art (2007 Thames & Hudson) szintén nem. A fogalom nemzetközi bevezetése elmaradt... Erről fogunk rágódni, mikor tűzvész módjára terjed egy teljesen új képi felfogás? Tényleg megértettük Vilém Flusser A technikai képek mindensége felé című könyvének üzenetét? Tényleg vakok vagyunk hogyan alakítják át a mass médiák a fotográfia világát? Milyen hatást és ellenhatást szül a digitális képkészítés? Nem gondoltuk végig és nem akadtunk fel Susan Sontag alábbi kijelentésein? "A fényképezés az egyetlen jelentős művészeti ág, amelyben a szakmai képzettség meg a többéves gyakorlat nem behozhatatlan előny a képzetlenek és tapasztalatlanok számára - ennek számos oka van, például a felvételek elkészítésében nagy szerepet játszó véletlen (vagy szerencse), valamint a spontán, a kidolgozatlan, a tökéletlen iránti elfogultság. (Nincs ehhez hasonlítható mozgástér az irodalomban, ahol gyakorlatilag semmi sem köszönhető a véletlennek vagy szerencsének, és a kifinomult nyelvezet nem szokott a mű kárára válni; sem az előadó-művészetekben, ahol kimerítő képzés és mindennapos gyakorlás nélkül nem lehet igazi teljesítményt elérni; sem pedig a filmezésben, amelyet nem befolyásol számottevő mértékben a kortárs fotóművészetre jellemző művészetellenes előítélet." (Susan Sontag A szenvedés képei 2004) Lehet, hogy nem is a könnyű, digitális képkészítés csábított sokakat a fotográfia területére, hanem a Sontag által említettek? Az esztétikaellenesség valóban hitelessé tesz sok kortárs fényképet? Mi történik, ha ez a paradigma is (mint eddig mind) hirtelen megváltozik? Lehet, hogy az esztétikus, sőt a Szilágyi Sándor által sokszor jövendölt kézműves fotó lesz a következő divat? Mindennek pedig a kortárs fotó sztereotípiája lesz a kerékkötője? Vagy ebben is "vége a történelemnek", csak történések sorozata marad majd? Mikor kezdünk el őszintén, korszerűen, valós időben élni, gondolkodni (intézményi szinten is) és nem a megkésettség örök szánalmas kenyerét rágni?

Barta Zsolt Péter

Érdekes, van/volt némi használata/előfordulása/i a "progresszív fotó"-nak, csak, amit a neten találtam, szövegek, cikkcím:

"Illés Barna is azok közé a progresszív alkotók közé sorolható, kiket Horányi Attila (Egy megnyert tét, Balkon, 2000/3-4.) posztfotográfiát teremtő médiatudatos alkotóknak aposztrofál." (Hemrik László: Műtengerkék)

http://209.85.135.132/search?q=cache:lpq19uAtcbYJ:www.travelexp.hu/portf...

"A piktorializmus, a festészetutánzó fotográfia megítélése nálunk meglehetősen negatív, s ennek legfőbb oka, hogy a mai értékelők (például Miltényi Tibor a Progresszív fotó című kis könyvében) jobbára Hevesy Iván nézeteit veszik át, kritikátlanul. Azét a Hevesy Ivánét, aki a modern magyar fotóművészet létrehozása érdekében a húszas-harmincas években kénytelen volt fölvenni a harcot az akkor már önmagát túlélt, retrográd, ám nálunk még mindig uralkodó, másod-harmadrendű piktorializmussal, mely az amatőr mozgalmat és a félhivatalos "magyaros stílust" is jellemezte. Hevesy indulatos elutasítása a maga korában teljesen indokolt volt; az viszont kevésbé, hogy később sem revideálta nézeteit, amikor már nem volt tétje a dolognak. Miltényi Tibor kritikátlan, papagájszerű ismételgetéseit viszont nemigen igazolhatja semmi. Ha ugyanis elfogulatlanul nézzük, a piktorializmus az 1886-os kezdeteitől egészen 1916-17-ig, a Tiszta Fotográfia megjelenéséig kifejezetten pozitív, progresszív szerepet töltött be. Mindenekelőtt azzal, hogy ekkor született meg a fotóművészeti kiállítás, ahol a képeket nem a padlótól a plafonig pakolták a falra, mint az amatőrök klubjaiban és szalonjaiban, hanem úgy, ahogyan ma is elvárjuk: egymás mellett, a megfelelő paszpartuban és keretben, ügyelve még a fal színére is, s különös gondot fordítva a képek megvilágítására. "

(Szilágyi Sándor: Meghatározások)

http://beszelo.c3.hu/02/06/15szilagyi.htm

BEKE László: A progresszív magyar fotó közelmúltja és jelene (Fotóművészet, 1998/1.)

"A "nyugati" művészetkultúra (melyen tekintetünk függött) hasonló zavarában kitermelte a "progresszív fotó" elnevezést. Ez a megnevezés - kétszeres értékutalása miatt - mifelénk még helyénvalóbbnak tűnt: a képi minôségen túl társadalmi/morális minôségre is utalt. Kerekes Gábortól Szilágyi Lenkéig a jó fotósok progresszívak voltak. És a progresszívak voltak a jó fotósok. (A progresszív fotó definíciókísérletével minap Miltényi Tibor szolgált. Meghatározása sajnos késôn jött, s nem is elég igényes, így ez a segédelnevezés végleg használaton kívül került.)"

(Bán András: Dorka úszik. A privát fotó keresése)

http://www.exsymposion.hu/ (2000/Dokumentum c. szám)

RCSEGY

(Talán már nem érdekes, mert elkanyarodott a téma, de azért így zárójelben válaszolok: szerintem a progresszivitás jelentése, és a használatával kapcsolatos problémák úgy érthetők meg a legkönnyebben, ha elképzeljük, hogy a kifejezés egy viszonyrendszer vizsgálatának az eredménye. Csak valamihez képest lehet prgresszívnek nyilvánítani valamit, nem önmagában nézve. Ebből már adódik, hogy a mindenkori beszélő ismeretanyagából és műélvezői tapasztalatából következik, hogy mit csoportosít ide.
Ezért a válaszom erre:

"vajon valhatom-e magam progresszívnek, miközben nem vagyok az? És más mondhatja-e rám, hogy nem vagyok az miközben az vagyok?"

igen, szerintem az összes kombináció elképzelhető.)

A Bächer kérdés tökéletesen jelentéktelen.

Ennek a kansativizssergorp te most nem iszod a levét, remélem.
Amikor olvastam az irast, beszivva, és meglattam kétszer is ezt a szot rögtön azt gondoltam
na jo, ebbe most belerugok ! (Nem rugok bele !)
De valojaban nem beléd akartam rugni hanem abba az elöszoba ami annak könyv az elején van. Kidobni mégegyszer a kukaba, ahogy akkor tettem. Kizarolag az elöszo miatt. (föleg a 19.szazadi fotografiaval kapcsolatos kitételekkel kapcsolatban). Mivel kibasztam a szemétbe most nem idézhettem belöle. Nem is baj. De erre az elöszora a Borsay Marti most valaszolt. Pihenhet a lelkiismeret.

"Hányadik Taschen, Phaidon, Thames & Hudson kortárs fotó válogatás jelenik még meg magyar művész nélkül, miközben szlovák, albán, bolgár, szerb, cseh, ukrán és román fotográfusok szerepelnek benne. Ez azért kínos és megér egy vitát a kurátorok szerepéről."

Valóban. De én pl. már nem is ezen vagyok kiakadva, hanem azon, persze, kellemesen meglepődve, ha valamiben van magyar szereplő, mégpedig ebben van:

Photo Art: The New World of Photography. Ed. Grosenick, U. – Seelig, Th., Thames & Hudson, 2008.

De: Ősz Gábor ugye már rég nem Magyarországon él [mindez nem jelenti számomra természetesen, hogy ettől ő nem a magyar kultúra/fotótörténet része, legalábbis nagyon remélem, hogy de, az], Iosif Kiraly pedig Romániában [igaz, én nem is tudom, ő magyar-e vagy mi, csak a neve alapján tippeltem].
http://www.iokira.com/

Éshát: nagyon gáz mindez, valóban. És nagyrészt egyetértéssel aláírom mindazt, amit Zsolt ír [ha jó mondom, nem tudom, melyiket szereted, használod, Péter vagy Zsolt vagy mindkettő]?

R.Cs. Emília-György

Ellenkezöleg, imadom!!!! hogy ezt csinaltad!!!!

Kedves Barta Eszter, lehet, hogy aljas és felelőtlen voltam, de picit szét [és de-] akartam konstruálni a diskurzus nemes témáját és egy készen kapott szövegbe behelyettesítettem/becseréltem pár fotográfiai "szót", kíváncsi voltam, hogyan működik a szöveg [poén, hogy helyenként meglepő dolgokat "dobott ki"], mennyire vicces [mondjuk: nekem nagyon].

Alapszöveg:

"Progresszív ellátás
A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás egymásra épülő, feladatmegosztáson alapuló, kötelezően, piramis-szerűen hierarchizált kapcsolatrendszerét és ennek szabályrendszerét jelenti.
Célja az ellátórendszer eltérő kompetenciájú hierarchizálása, amelyben:

* az ellátórendszer szereplői eltérő kompetenciával és eltérő elvárás-rendszerrel (minimumfeltételek) rendelkeznek,
* a legáltalánosabb (legalacsonyabb kompetenciájú) ellátóhelyek találhatók a legnagyobb számban, és elhelyezkedésük lakosságközeli. Ezen ellátók igénybevétele közvetlen, azaz nem kötött beutalóhoz,
* az alacsony kompetenciájú ellátók a kompetenciájukat meghaladó eseteket továbbküldik az ellátórendszer specializált egységeihez, és ezek igénybevétele jellemzően beutalóhoz kötött,
* az ellátó-szintek specializációja fordítottan arányos a kompetenciával, azaz az egyre speciálisabb ellátásokat, egyre kevesebb szolgáltató nyújtja."

http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Progressz%C3%ADv_ell%C3%A1t%C3%A1s

A témáról "komolyan": a "progresszív" nekem sem túl szerencsés és nehezen értelmezhető kategória. És valóban, én sem értettem már Miltényinél sem "mit takar", és persze, nem lehet eltekinteni, némi történeti/történelmi tudással "felvértezve" a kifejezés mellékzöngéitől, konnotációjától, korábbi kontextusaitól.
De ha nagyon-nagyon tág kontextust képzelek el és eltekintek a kifejezéstől: voltaképp arról lenne szó, kívánalom-e továbbra is a művészetben az innováció, újítani akarás, mást akarni mondás, esetleg az elszakadás a hagyományoktól. Tehát kell-e, feltétele-e a jó [nagy, erős, izé] művészetnek az avantgard? Az a jó mű-e, ami ilyen? Csak az a jó mű vagy: "is" vagy épp nem, vagy egyáltalán: az avantgardnak és neo vagy poszt-nak: passzé [perszehogy]. Vagy amúgy, és inkább szerintem ez van/lehet: nincs olyan, hogy A kívánalom, pláne az a képlet, hogy A jó mű=avantgard/progresszív/innovatív/eredeti.
Nincs A vagy Egyetlen recept. Sokaságok felhője és radikális mellérendelés, és radikális relativizmus és perspektíva-és kontextusfüggőség ""van"" [esszencializmus, még ilyenformán is: visszavonva].

Cséka György
[leánykori nevén: Rytkó Emília von Haus aus]

U.i. nagyon örülök, hogy nevesültünk, valahogy én beszélgetni, pláne e kis szakmában, így szeretek [jaja, oldszkúl].

A Rytko Emilianak küldött valasz az én vagyok, Barta Eszter.
Azaz vallalom hogy nem értem tökéletesen, hogy out of context, hogy nem Q.E.D. és mindent amit leirtam.

Barta Eszter

Kedves kommentelők, kéretik kiírni a hozzászóló nevét! Pláne mivel most már többen is vagyunk pl. Barták ezeken az oldalakon (Edit, Máté és jómagam) Csak bátran!
Örömmel olvastam Mátray Péter beszámolóját és el is szomorodtam. Csekélyke 17 évvel ezelőtt vettem részt először a fesztiválon és a rezümét tekintve ugyanez a probléma volt akkor is: nagy fotómúlttal rendelkező országunk nincs a fotográfia térképén (később megírtam a Fotográfia 1997/7 számában is). Akkoriban rendre kimaradt a fotó az innen belülről kifelé működő nemzeti reprezentatív kiállításokból is, így a 22-es csapdájában vergődtünk, tehát ha nincs reprezentálva a fotó műfaja, akkor az nem is fontos, és mivel nem volt fontos, továbbra sem volt reprezentálva. Egyéni utak működtek. Azoknak volt eredménye, csak az intézményi rendszer nem akarta tudomásul venni. Nem is került be a köztudatba. A most működő -akkor még fiatal és egyetemi éveiket töltő- kurátorok így nem is tudtak róla. Viszont fölvet a Mátray Péter által is megírt gond egy újabb kérdést. Ma amikor a kurátori rendszer hazánkat is elérte, hogyan működnek és milyen hatékonyak a hazai fotóval foglalkozó kurátorok, ha az eredmény nulla? Miért csak pár száz kilométeres körben vannak pillanatnyi teljesítmények, amiknek a folytonossága szintén nulla? Mire a hazai portfólió review, ha további (valódi!) kapcsolatok elhalnak? Hányadik Taschen, Phaidon, Thames & Hudson kortárs fotó válogatás jelenik még meg magyar művész nélkül, miközben szlovák, albán, bolgár, szerb, cseh, ukrán és román fotográfusok szerepelnek benne. Ez azért kínos és megér egy vitát a kurátorok szerepéről.
A pontosítások kedvéért Bernd és Hilla Becher a korrekt név. A hozzájuk köthető "iskola" tagjai: Candida Höfer, Thomas Struth, Thomas Ruff, Andreas Gursky, Axel Hütte, Martin Rosswog. Ezek a fotográfusok először Németországban lettek hosszú évek után "sztárok" és csak azután szereztek nemzetközi hírnevet Párizson, Londonon át New Yorkig. Munkáik először körbejárták a német kunsthallékat (nem egy van, hanem sok!) már a nyolcvanas évek közepétől. A német kultúráért felelős intézmények a galériákkal karöltve óriási erővel "tolták" ezeket a művészeket folyamatosan(!) csúcsra járatva, ami be is érett Andreas Gursky 2001 tavaszi Museum of Modern Art-beli kiállításával. (Egy magyar fotográfus mikor fog élvezni ekkora hazai támogatást?) Egyébként az ezt kísérő lelkesedést és árrobbanást cikizte ki Duane Michals, aki nem ismeretlen hazánkban, csak az újkori diskurzusokban nem szerepel. Az előttem járó 50-es fotográfus generáció sok tagja nevezte meg életrajzában anno fontos példaképnek, mellesleg a fotótörténet "bebetonozott" tagja. 2001 októberében volt szerencsém személyesen is találkozni vele a New York-i PaceWildensteinMcGill Gallery reprezentatív terében, ahol az "így fotóztok ti" típusú képeit mutatta be, amiből feltehetőleg Arles-ban is szerepeltek darabok. A kortárs fotó tipológiájának megfelelően voltak a képek meglehetősen szarkasztikusan kiállítva, direkt jó sok nullával az árlistában, nem kímélve Gurskyt, Dijkstrát, sőt Damien Hirst-öt sem. Húúú, bárcsak itt tartanánk, hogy az idősebb generáció cikizi a kortárs fotó közép és fiatal nemzedékét!!! A lyoni dologhoz pedig annyit fűznék hozzá, ha a szervezők szétnéztek volna és kérnek tanácsot a helybeli fotóval foglalkozó Galerie Vrais Reves vezetésétől, talán előbbre jutunk. Egyéni profillal rendelkező, nagyon jó nevű és ismert régi galéria, ráadásul néhány magyar is szerepel benne. http://vraisreves.free.fr/artiste.htm

Barta Zsolt Péter

Kedves Barta (Zsolt Péter?),

Hadd kezdjem mindjárt azzal a válaszom: nem tudom pontosan definiálni, hogy mit jelent a "progresszív fotó". De nem akarom teljesen kikerülni a kérdést, mert értem a benne rejlő kritikát, úgyhogy megpróbálom némileg megvilágítani a cikk szóhasználatát.

A fotótörténetben és kortárs fotóban közepesen jártas fesztivál-látogatónak a tengernyi kiállítás/képsorozat zöménél az az érzése támadhatott, hogy (jól) ismert problémákat lát túlságosan is ismerős eszközökkel "megoldva". Azaz a kiállított művek java része nem tépi le a konvenciók, hagyományok béklyóit semmilyen lényeges ponton: mintha az alkotó nem a saját valódi problémáival foglalkozna, hanem mások által már "megénekelt" problémákat mondana föl újra. Innen az ismerősség érzete. A cikkben a "nem/kevésbé progresszív" minősítés az ilyen munkákra utal.

Az, hogy mit tekintünk "ismertnek", "ismerősnek", természetesen vita tárgyát képezheti (bár kérdés, hogy lenne-e értelme egy ilyen vitának).

Ahogy a cikk alcímében is jeleztem, a benyomásaimat írtam le: sem célom, sem lehetőségem nem volt minden jó anyagot megemlíteni, vagy részletesebben elmélkedni egy-egy sorozatról. A fesztivál leglényegesebb élménye, hogy a gigászi kínálat miatt a befogadó kiszorított pozícióba kerül (ami, ha tetszik, eleve vesztes). Amikor az ember szembesül a befogadhatatlan és feldolgozhatatlan képhalommal, akkor - így vagy úgy - kénytelen szelektálni. Én úgy döntöttem (mivel először jártam Arles-ban), hogy nem hagyok ki kiállítást, így a "passzív" szelekciót a szervezetem végezte el helyettem. Az ismertnek, unalmasnak tűnő képanyagokra a második naptól kezdve jó eséllyel kevés időt szántam. E stratégia mögött az a feltételezés húzódott, hogy a sebtiben megnézett munkák további energia-befektetés árán sem tártak volna föl lényegeset számomra.

Ebben a "gyorsan fókuszált" befogadói attitűdben természetesen ott rejlik a hiba lehetősége. Könnyen lehet, hogy az ember átsiklik olyan anyagok fölött, amelyeket nagyobb elmélyüléssel többre értékelne. Továbbá: nem szeretném eltagadni az egyéni ízlés szerepét sem. Az általad kiemelt fotográfusokat nem feltétlenül azért nem említettem, mert "nem-progresszívnek" tartom őket (a cikkben erre vonatkozó utalást nem találsz), hanem mert a fesztivál kontextusában számomra nem tudtak annyira kiemelkedni, hogy befértek volna az így is hosszúra nyúlt beszámolóba. Könnyen lehet, hogy ők éppen a fesztivál grandióz jellegének estek áldozatul.

És a végére három konkrét felvetésedre válaszolnék:

1.A Bächer-iskolára vonatkozó idézet nem tőlem származik, hanem Martin Parrtól. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna a "jórészt" helyett "részben"-t használni. Az sajnos nem derül ki a jegyzeteimből, hogy fordítási hibáról van-e szó.

2. Van-e nem haladó "művészet"? Gondolj csak egy 2009-ben alapított Beatles-dalokat játszó zenekarra.

3. Van-e haladó "művészet"? Ez egy sokkal fogósabb kérdés, talán megérne egy külön cikket...

Péter

Kösz a megfogalmazást!

Tetszik és kerek.

Szerintem az ilyen vitákból lesz a "agyon lőtte egy fegyvernek látszó tárggyal".

XY progresszívnek látszó alkotása... :)

és vajon valhatom-e magam progresszívnek, miközben nem vagyok az? És más mondhatja-e rám, hogy nem vagyok az miközben az vagyok?

figura

A "kötözködés" és a "hibaztam, belerangattam magam" ellentmondas.

probalom megérteni . . .és, ha nem is hangosan, de gondolkodom
és közben irom

A legfontosabb szo talan a 11. sorban van "tovabbküldi" és ez jelentene valamilyen progresszivitast ?
Véleményem szerint itt egyfajta tropizmusrol van szo.
". . az alacsony kompetenciaju progressziv foto a kompetenciajukat meghalado eseteket tovabbküldi . . stb."
"egy alacsony kompetenciaju foto" (amatör, mondjuk ?)
" a fotomüvészet specializalt egységéhez kerül" azaz valaki altal (mukritikus, eszteta) kivalasztodik és "a fotomüvészet specializalt egységei" itt egy muzeumot vagy kiallitast jelentenének ?

Azt gondolom hogy ez a szöveg out of context.

Itt arrol van szo hogy egy lambda foto hogy valik, valhat jelentössé, azaltal hogy egy masik kontextusba kerül, hogy valaki (mükritikus, esztéta) egy masik kontextusba helyezi. Ebben az felértékelödésben, jelentöséggel valo felruhazasi folyamatban van valamiféle progresszio, természetesen. Inkabb tropizmus.
Probalom attenni a kulcsszavakat mas nyelvekre hogy teljesebben értsem.

és ha egy fotoesztétikai kontextusrol van szo akkor itt ez "lakossagközeli" szo az amateur fotokra vonatkozna.
Szerintem ez out of context.
Ebben a szövegben a fotok hierarchikus poziciot valtanak.
Ez valamiféle vertikalis progresszivitast jelent ? De ez nem jelenti hogy önmagukban, egy ujszerü kontextus nélkül, "progresszivek". Ez kizarolag a tropizmusra vonatkozna, HA EN jol ertem.
Feltételezem hogy ez a te szöveged. Megmagyaraznad egy kicsit a gyengébbeknek, mint én.
Ha nem te irtad volna akkor a szerzö vagy francia nyelvü vagy francia forrasokat hasznalt, feltételezem. De te is hasznalhattad ezeket, persze.
De ez akkor sem ad valaszt az itt vitatott kérdésre.
Tehat nem Q.E.D., bébi.

ha jol értem:

2. sor itt a Kerekes azt mondja hogy fejlödni kell (itt a fejlödés szinonimaja a progresszivitas) (+ elkötelezettnek lenni a minöség irant )

7. sor olyasféle valtozas, megvaltozott minöség, (ezt foglalja össze a progresszivitas szoval) volt jelen amiröl mintha mi . .

Ez egy atgondolt szöveg. Kösz.

ezt irtam lejjebb :
" . . kerüld el majd azt hogy a "progresszivitas" egyfajta aktualis fotografiai nyelv hasznalata, illetve egy olyan vizualitas, amely 2009-ben a legteljesebben, legmélyebben, leglényegretöröbben képes a nézöhöz szolni, feltételezve egy ujszerü retorikat, söt interaktivitast. ( . . .) Tudniillik ilyen fotografusok, akik ezekkel a nyelvi eszközökkel dolgoznak éppenséggel jelen voltak Arles-ban: Jim Goldberg !!, David Armstrong, Boris Mikhailov, Sean Lee (emlitetted), Hatakeyama, Jean-Christian Bourcart !!!."
a 2. sorba beszurhattam volna a « kisérletezö » szot. (Borsay Marti szava !). lehetett volna "egyfajta aktualis, kisérletezö fotografiai nyelv" Jobb lett volna !

ezt is nagyon birom : "A progresszivitás nem min_sítés, hanem az alkotó alkotáshoz való hozzáállására vonatkozik. A létrejött dolog ett_l függetlenül lehet jó vagy rossz."
Azért reagaltam az Arles irasra mert ugy gondoltam hogy szerzö
a "progressziv " szot tökéletesen felületesen hasznalta (ez az udvarias valtozat) igazabol azt gondolom hogy sokmindenröl irt elfelejtve azokat
akikre ez a "változó halmazt takaró kifejezés"-t (Borsay M) helyénvalonak talaltam.
Azt gondolom, hogy a fotografia egy érzékeny, törékeny médium és ha NYELV amely igyekszik, megkisérli, megprobalja azt egyfajta tükörben lattatni, értelmezni, kontextusba helyezni, közvetiteni interakcioba allitani, képtelen erre akkor egyben megsemmisiti, redukalja, hgfghjfh, bjheso, hgfjfjh,
szemétbe dobja azt. (Matray azért nem dobta szemétbe.)
Ezt az utolso mondatot nagyon hosszan ki lehetne fejteni.

De mindez (ezek a reakciok) mar valami, söt jo, és kösz !

Kerekes Gábor:
"A mûhelyben valóban nincs meghatározott mûvészeti platform, hacsak a minõség iránti elkötelezettséget és a progresszivitást nem tekintjük annak."

"A hetvenes években készítettünk olyan munkákat, amelyek itthon kiverték a biztosítékot. Mégis, amikor azok a mûvek elkészültek, a határokon túl már olyan alkotások születtek és olyan progresszivitás volt jelen, amirõl mintha mi tudomást sem vettünk volna. Ott kezdtük, ahol õk tartottak valamikor az ötvenes években. A csúszás egyik oka a kommunikáció és az információ hiánya volt. Ismertük például a Camera címû újságot, de nem volt táptalaja annak, hogy hasonló technikával és hasonló filozófiával dolgozzunk. Ennek ellenére kezdte kinõni magát egy generáció. Hasonló kérdések körül mozgott mindenki: a szociofotó és a koncept art felé. Aztán kialakultak fotográfus egyéniségek, akik dolgoztak a saját habitusuk szerint. Megalakult a Fiatal Fotómûvészek Stúdiója, ahol az önképzés iskola jelleggel zajlott. És ott is, mint a mi mûhelyünk esetében is, a különbözõ mûfajok egymásra hatása tanulságos volt. "

“Előrejelezhetőség: képes-e egy pillangó brazíliai szárnycsapása Texasban tornádót kiváltani?"

szóval igen. tényleg lehet, hogy Anyám egyik fotója lesz ami a mindent elpusztító világkatasztrófa után az egyetlen megmaradt fénykép lesz és a maroknyi túlélő ükunokái ezt fogják a XXI. század fotóművészeteként értékelni. De addig is maradjunk a méréshatár feletti dolgoknál. Tudom, most akkor lehet vitatkozni azon, hogy mekkora hatástól stb.
Szóval, bár az elején leírtam, hogy szerintem nem lehet törvény-, szabályszerűen megfogalmazni, de belerángattam magam. hibáztam! :)

Akkor most megmondanád, hogy mi a Progresszív Fotó?

üdv

Progresszivitáson a művészet területén én kísérletezést értek, és ahogyan Figura is mondja, jellemzően egy időpillanatra vonatkozóan lehet ezt megítélni, vagyis úgy gondolom én is, hogy ez többnyire egy változó halmazt takaró kifejezés.

(De azért lehetett valaki a 70-es 80-as években is progresszív és most is, lásd Erdély Miklós aktualitásáról szóló előadás reklámját a jobb felső sarokban.)

Azért gondolom egyébként, hogy megfelelő szinoníma a kísérletezés, mert ez a mindenkori, akármilyen területbeli továbblépés alapja. Nem minden kísérlet tör utat előre, de hogy új út nincsen kísérletezés nélkül, az biztos,

A progresszivitás nem minősítés, hanem az alkotó alkotáshoz való hozzáállására vonatkozik. A létrejött dolog ettől függetlenül lehet jó vagy rossz.

Én úgy értelmezem azt, hogy progresszív egy kiállítás, hogy teret ad ezeknek a kísérleteknek, esetleg ezekre épít. Ha kevésbé ilyen, akkor kevésbé épít ekezkre a bizonytalan hatású, vagy várhatóan megosztó alkotásokra, és inkább a már tesztelten jókat mutatja be.
Szóval kiállítás esetében szerintem ez a kurátor kockázatvállalási jelzője is lehet.

idézet töled:
. . .a progresszív müvész munkáiban a világ rá gyakorolt aktuális hatásai tükrözödnek ÉS az így született müvek visszahatnak a világra.

BARMELYIK FOTOGRAFUS munkaiban a vilag az ezekre, (a rajuk, a fotografusokra) gyakorolt aktualis hatasai tükrözödnek és az igy született müvek (nem feltétlenül "müvek", mondjuk képek) visszahatnak a vilagra.

A progresszív fotó elve a fotóművészet egymásra épülő, feladatmegosztáson alapuló, kötelezően, piramis-szerűen hierarchizált kapcsolatrendszerét és ennek szabályrendszerét jelenti.
Célja a progresszív fotótól eltérő kompetenciák hierarchizálása, amelyben:
a fotóművészet szereplői eltérő kompetenciával és eltérő elvárás-rendszerrel (minimumfeltételek) rendelkeznek, a legáltalánosabb (legalacsonyabb kompetenciájú) műtárgyak találhatók a legnagyobb számban, és elhelyezkedésük lakosságközeli. Ezen fotók igénybevétele közvetlen, azaz nem kötött műkritikushoz vagy/és esztétához, az alacsony kompetenciájú progresszív fotó a kompetenciájukat meghaladó eseteket továbbküldi a fotóművészet specializált egységeihez, és ezek igénybevétele jellemzően műkritikushoz vagy/és esztétához kötött, és ennek specializációja fordítottan arányos a kompetenciával, azaz az egyre speciálisabb és progresszívebb fotográfiai alkotásokat egyre kevesebb szolgáltató nyújtja.
Q.E.D.

Szerintem mindenki érti, te is, hogy miért használta a progresszív jelzőt. Azzal lehet vitatkozni, hogy szerinted progresszív volt-e a kiállítás ill. az ott szereplő alkotókat nevezhetjük-e így. De az, hogy mi a progresszív, az a határmezsgyéken szerintem relatív. Ez nyilván függ egy csomó dologtól, nem hiszem, hogy törvénybe lehetne foglalni. Ill. ha megpróbáljuk, akkor jönnek az olyan kérdések, hogy "és akkor xy nem progresszív?" vagy ellenkezőleg. Szerintem egy fotóban művelt ember (én bevallottan, nem vagyok ilyen), egy alkotás megismerése után kb. el tudja dönteni, hogy progresszív-e, az adott mű, az adott időpillanatban.
Egyébként én kb. azzal a definícióval élnék, hogy: a progresszív művész munkáiban a világ rá gyakorolt aktuális hatásai tükröződnek ÉS az így született művek visszahatnak a világra. (A hangsúly az "és"-en van) Pl. Andy Warhol

üdv

Es a "progressziv" foto ? :)

progresszív
haladó, élenjáró

Progresszív rock
Azok a zenészek, akik progresszív rockot játszanak, elutasítják a popzene korlátozásait, műveiket (melyek kifinomultsága gyakran a dzsesszel és a klasszikus zenével vetekszik) figyelmes hallgatásra szánják. Gyakran építenek zenéjükbe folk és világzenei elemeket is.
A progresszív rockra jellemző a dinamikus és virtuóz előadásmód. A rock többi típusával ellentétben – amelyekre könnyű táncolni vagy háttérzenének jók – ezt a zenét a tudatos elmélyedésre hajlandó zenehallgatóknak szánják.
...
A progresszív rockot játszó zenekarok, zeneszerzők karakterét nehéz néhány jellemzővel úgy megfesteni, hogy az általános érvényű legyen az egyébként szerteágazó stílusirányzatot felvonultató együttesekre. Ezzel együtt néhány stílusjegy többé kevésbé jellemzi a progresszív rockot művelő zenészek alkotásait, előadásmódját, stílusát.
A kompozíciók többnyire hosszú lélegzetűek, nem ritka a 20 percet is meghaladó szerzemény. A szerzők témáikat gyakran tételekre osztják, hasonlóan a klasszikus zenekölteményekhez.
Bár a progresszív rockot a tudatos témafeldolgozás, annak aprólékos, cizellált zenei kifejtése jellemzi, mégis, szinte minden lemezen találhatunk egy-egy olyan dalt, amely "elszakadva" a műtől, önálló életet él. Jó példa erre az Another Brick in the Wall a The Wall című Pink Floyd albumról.
A progresszív rock művelőinek hangszer használata is e stílusra jellemző jegyeket mutat. Az elektronikus és akusztikus hangszerek (szintetizátor, orgona, zongora, fuvola) mellett a zenekarok vokális stílusa is sajátos.
A progresszív rock előadóit nem kötik meg olyan zenei konvenciók, mint a szokványos 4/4-es ritmus képletek, vagy az egy zeneszám – egy hangnem világa. Egy zenei gondolat megvalósításához éppúgy hozzá tartozik a változó ritmuskép, a dinamikusan változó tempó, mint a hangnemek közötti virtuóz átjárás alkalmazása és az extrém széles dinamikatartomány kihasználása.
A progresszív rock legjobb képviselőire a virtuozítás, hangszerük (hangszereik) professzionális használata a jellemző. Az előadóik, zeneszerzőik között nem ritka a magas szintű zenei előképzettségű művész – de számos „iskolázatlan” is van köztük – fontosabb tehát a zsenialitás és a tehetség. A megszerzett képességeket – többek között – szimfonikus jellegű műveikben érhetjük tetten. Jó példa erre az Emerson, Lake & Palmer Works Volume 1. című gyűjteményén a Piano Concerto No. 1 szerzemény.

Progresszív adó
A progresszív adó az adók olyan fajtája, amelynél az átlagadókulcs (a fizetendő adó és az adóalap hányadosa) nő az adóalap emelkedésével. Vagyis minél magasabb az adóalap, annál nagyobb százalékát kell adó formájában befizetni. A progresszív adó legjellegzetesebb példája a személyi jövedelemadó: a gazdagabbaknak jövedelmük nagyobb százalékát kell leróniuk szja formájában.

progresszív huzagolás
Progresszív csavarzat: a huzagolásnak (Lásd ott) az a fajtája, melynél a csavarzat menetemelkedése nem állandó, hanem a csőtorkolat felé haladva egyre csökken. Emiatt a lövedék fordulatszáma egyre növekszik, megnövelve azok repülési stabilitását (hadi).

Mit jelent a progresszív zsidóság?

Egyesületünk a Progresszív Zsidó Világszövetség tagja (World Union for Progressive Judaism). A világszerte több, mint másfél millió tagot számláló WUPJ ma nemzetközi viszonylatban a zsidó vallás legnagyobb létszámú irányzata. Népszerűségét annak köszönheti, hogy zsidó örökségünket eleven, folyamatosan fejlődő hagyománynak tartja, melynek fontos mondandója van a mai kor embere számára. A rabbinikus zsidó vallás a háláchának nevezett törvényekből, illetve szokásrendből fejlődött ki. A parancsolatok egy része azonban egy már letűnt történelmi korhoz kötődik, ezért ezeket a mai élet lehetőségeihez alkalmazkodva gyakoroljuk. A progresszív irányzat a halachikus tradició megismerését szorgalmazza, és azt tartja, hogy a törvények betartásában mindenkinek saját belső útját kell járnia. Természetesnek tartjuk, hogy a vallási életben a nőknek a férfiakéval egyenlő jogokat biztosítunk. Fontosnak tartjuk a más vallásokkal folytatott párbeszédet. Izraelt a zsidóság szülőföldjének és természetes otthonának tekintjük.

Nem könnyű a szavakkal bánni :-)

Na jo, ez le van irva.
Aki nem volt ott Arles-ban kap egy csomo informaciot. Ez volt a cél, nyilvan.
Mindenesetre képtelen vagyok elhallgatni valamit.

Vajon mit jelent az hogy "progressziv", a fotografia kontextusaban ?

(6. bek. ". .progresszivnek nehezen nevezhetö kiallitasi kinalatot." ,
21. bek . . "joval progresszivebb és nyitottabb 2008-as Lyon Fotofeszt . . " )

(Ezt a szot mar hasznalta egy magyar szerzö 15 évvel ezelött.
A könyv cime, amelyben összegzi a 1970-80-as évek magyar fotografiai törekvéseit, "A progressziv foto".
Amit a fotografusokrol ir arra csak többé-kevésbé emlékszem, de ami a bevezetöt illeti, ahol a "progresszivitast" magyarazza, az szörnyü, tajekozatlan, a müvészettörténet, pontosabban a fototörténet nagyon felületes ismeretének bizonyitéka, zsdanov–révaijozsef-szerü, söt azt is mondhatnam hogy jhgvkvk hjgvkjhblh gfcjhg, egyszoval szr.)

A "progressziv" szo alatt érthetem hogy "halado" ?
(Ha igen, akkor mindez emlékeztet azokra az 50 évvel ezelötti "halado népekre" akik a vilagbéke, a szocializmus, és a proletariatus végsö egyesülésének utjan "haladtak". Voltak "halado" müvészek akik müveikkel ezt a "haladast" tamogattak, azaz volt "halado" müvészet is. . . )
Tudom ! ! hogy nalad egyaltalan nem erröl van szo ! ! !
De nem latom honnan jöhetne ez a kifejezés, ha nem innen.

Mi az ami egy kiallitasi kinalatot, azaz bizonyos müveket, müvészeket « "progressziva" avat ?
Lsz. fejtsd ezt ki ! Ugy gondolom, hogy ez egy közérdekü kérdés.
Honnan és hova kell haladniok ezeknek a müvészeknek ?
De legalabbis, hova haladnak ?

Hogy megtakarits egy kis idöt magadnak (és az olvasonak is) kerüld el majd azt hogy a "progresszivitas" egyfajta aktualis fotografiai nyelv hasznalata, illetve egy olyan vizualitas, amely 2009-ben a legteljesebben, legmélyebben, leglényegretöröbben képes a nézöhöz szolni, feltételezve egy ujszerü retorikat, söt interaktivitast.
Minderröl azért ne irj mert az egy kissé "könnyitené" azt amit itt fentebb elmondtal Arles-rol.
Tudniillik ilyen fotografusok, akik ezekkel a nyelvi eszközökkel dolgoznak éppenséggel jelen voltak Arles-ban : Jim Goldberg !!, David Armstrong, Boris Mikhailov, Sean Lee (emlitetted), Hatakeyama, Jean-Christan Bourcart !!!.
Hogy ez egy nem teljes névsor ? Az lehet. Mindenki nem lehetett ott.
Mindezek Nan Goldin meghivottjai voltak.
Ezekröl ugyan nem irtal.
De ez nem baj. Arrol irsz ami téged megragad, amit fontosnak tartasz, amit ugy itélsz meg hogy fontos lehet az olvasonak. Es nem irhatsz mindenröl.

Sot, ha lehet, kerüld a technikaval kapcsolatos érveket. Az, hogy hogyan készül egy foto ugyan elvalaszthatatlan a képtöl, de ebben az esetben a technika mint a "progresszivitas" kicsit könnyed lenne.
Talan a konceptualitas kérdése sem lenne pertinens. A Nan Goldin vetités, a "Without Sanctuary" kiallitas ebben gyökerezik.

Még annyit, ha van « halado fotografia » akkor nem-halado-fotografia is van ?

Tehat mi is az a « vizssergorp » foto ? :)

PS. (idézt töled)
"Tagadhatatlan, hogy a Bächer-iskola hatása a fotográfiára jelentös, hiszen jórészt nekik köszönhetö, hogy a fotó mára a müvészeti világ elismert részévé lett."
Ez tulzas . . .