FOTO
POST

A Pettendi Szabó Péter munkájával kapcsolatban én egy kis ellentmondásosságot érzek.
Akkor is, ha csak a képpárokat nézem és akkor is, ha az elemzés olvasása után újranézem a képeket. Én ezt sorozatot a konceptuális fotó és a szociográfia között tudnám elhelyezni, de valahogy szerintem annyira idegen egymástól ennek a két műfajnak a megközelítési módja, hogy az eredményt tekintve bennem valahogy kioltják egymást.
Arra gondolok, hogy a szociográfia egy empatikus műfaj, ahol társadalmi csoportok helyzetét, jellegzetességeit a saját valóságukban mutatja be a szociológus, vagy a fotós. Empatikus alatt azt is értem, hogy elfogadó, beleérző, tehát nem a saját elképzeléseinek megfelelően alakítja a valóságot, hanem elfogadja, megérti azt, talán még bele is simul. Tehát az alkotó nem kintről, föntről beszél.
A konceptuális fotó meg éppen az ellenkezője szerintem, mert ott minden elem az alkotó koncepciójának van alárendelve, vagy hogy igazolja, vagy hogy elvesse azt, de a lényeg az, hogy az elemek többnyire nem önmagukat képviselik, hanem csak kellékek valami máshoz.
Szóval, ami engem ebben a sorozatban zavar, hogy a képeket nézve számomra kevésbé fontos kérdés az, hogy az alkotó "milyen géppel milyen képet készít", sokkal fontosabb kérdés lett az, hogy milyen témához milyen hozzáállással nyúlunk. Én úgy érzem, hogy ez itt nincs eltalálva.
Persze tudom, hogy ez egy sikeres és népszerű sorozat, tehát valószínűleg a fentieket csak én látom így, de ha már idekerült ez a sorozat, akkor gondoltam elmondom.